Energiatakarékos szellőzési rendszer kialakítási lehetőségei
Egy lakásban, családi házban a mindennapi emberi tevékenységek mellett termelt páramennyiség naponta elérheti akár a 12-15 litert. Ez jelentős próbatétel elé állítja a korszerűen szigetelt, lakásokban élőket, ahol a falak hőszigetelésével, fokozott légzárású nyílászárókkal a kor energiatudatos szelleméhez igazodóan alakították ki életterüket. Igaz, hogy a fűtési számla ebben az esetben megkíméli a lakástulajdonos pénztárcáját, de így szellőztetés és friss levegő nélkül élhetetlen környezetet jelent számára. Egy akár célzottan energiatakarékos ház, vagy egy régi, de felújított épület ma már elképzelhetetlen hatékony, szabályozott szellőzési, szellőztetési megoldás nélkül.
A hagyományos ablaknyitásos szellőztetés szinte megvalósíthatatlan anélkül, hogy a lakást túlzott mértékben ki ne hűtenénk. A külső és belső tér közötti hőmérséklet különbség télen elérheti akár 30-35 C°-ot is. Az ablaknyitás eredményeként hirtelen beáramló hideg levegő kellemetlenül hat a benn tartózkodók komfortérzetére, ezért néhány perces szellőztetésen túl nem fogjuk nyitva tartani az említett nyílászárókat. A külső nyílászárókon beengedett nagy mennyiségű hideg levegő felmelegítéséhez egyszerre nagy hőmennyiség, azaz fűtési energia szükséges, amely jelentős költségnövekedést generál.
Egy lakás belső hőmérsékletét egyszerűbben beállíthatjuk, amennyiben valamilyen szabályozó van a térben, pl. a központi kazán szabályozásával, a fűtési termosztát beállításával, vagy akár a radiátorszelepekkel.
A hőmérsékleten kívüli másik fontos légállapot jellemző, a belső levegő páratartalma, mely szintén nagymértékben befolyásolja a közérzetünket. Túl száraz, és túl nedves környezetben sem érezzük magunkat kellemesen, ezért célunk a lakás páratartalmának optimális, 40-60 % közötti szinten tartása. Ennek megoldása hiányában a pára feldúsulása, hamar a hideg felületeken történő páralecsapódást eredményezhet, melynek következtében penészesedés is megjelenhet.
Az épület szellőzésének átgondolt kialakításakor nem elégedhetünk meg a fürdőszobába, vagy a WC helyiségbe telepített egyfokozatú elszívó ventilátor beépítésével, hiszen ezek általában csak külön kapcsolóval, vagy a világításkapcsolóval szabályozható ventilátorok a nap nagy részében, 24 órából 23 órában nem is működnek, tehát a nap 95 %-ban a lakásokban nem megoldott a szellőztetés. Önmagában az elszívás még nem egyenértékű szellőztetéssel, hiszen az elszívni szándékozott levegővel arányos levegőt a térbe be is kell áramoltatni.
Korszerű és energiatudatos szellőztetésnek, csak az automatikusan és szabályozottan működő szellőztetést lehet tekinteni, mely ellátja a légutánpótlás és a légelvezetés funkcióját, tehát csak ott és akkor szellőztet, amikor arra ténylegesen szükség van, ezzel nem okozva felesleges hőveszteséget.
A lakás levegőminőségének kritikus pontja a páratartalom, ezért kézenfekvő, hogy ennek függvényében oldjuk meg a szellőzés szabályozását.
